Mikor a legnagyobb az esély a válásra?

Életmód  No comments

család

A boldogító igen kimondásának a pillanatában egyik szerelmes fél sem gondol arra, hogy talán egyszer kénytelenek lesznek a másiktól elválni. A szerelem csodás érzés, de az igazság az – és ezt valóban csak akkor tudjuk meg, ha már megéltünk néhány krízishelyzetet-, hogy nem ez az érzés az alapja a jólműködő, idillikus házasságoknak. De akkor mi? – tehetjük fel joggal a kérdést. Nos, a válasz, amilyen egyszerű, sokszor épp olyan nehéz annak tükrében élni: a türelem és az egymás végtelen tisztelete. A kutatások azt mutatják, hogy manapság a házasságok fele válással végződik. Sajnos ez a tény is azt bizonyítja, az emberek hajlamosabbak eldobni azt, ami már nem működik, mintsem, hogy annak megjavításán fáradoznának.

Túlzottan is megszoktuk a felgyorsult életvitel ritmusát, folytonos előrehaladásban és rohanásban tengetjük a mindennapjainkat, a folyamatos megfelelési kényszertől fűtve. Ennek azonban nem kellene az élet minden egyes szférájára kivetülnie. A „régiek” idejében a válás csak akkor kapott relevanciát, ha valóban képtelen volt a két fél egymás mellett élni, vagy ha színre lépett egy harmadik személy is. Napjainkban sokkal kevesebbért is válóperes ügyvédért kiáltanak az egykori szerelmesek, holott a problémájukat a legtöbb esetben közösen képesek lennének megoldani, és visszaállítani a kapcsolatuk hajdani szépségét. A megoldás ott kezdődik, hogy a párok megértik: teljes mértékben természetes, hogy az esküvő pezsgő, felkavaró érzelem-tornádója után a heves, magával ragadó szenvedély lecsillapszik, átadván a helyét valami sokkal értékesebbnek- az egymás „szeretésének” és abszolút elfogadásának.

Sokszor az is rizikó-faktor, ha a megházasodni kívánt felek az esküvő napjáig nem éltek együtt huzamosabb ideig, hiszen ez az időszak módot ad arra, hogy a másikat többé-kevésbe megismerhetjük – azt azonban ne feledjük, hogy hosszú évek után is kerülhetnek a felszínre addig rejtőzködő tulajdonságok- és eldönthetjük, kell-e ez nekünk egy életen keresztül, vagy sem. Többször hallhatjuk, hogy a házasság életében a 7. év a legnagyobb mérföldkő, ugyanis ennyi idő alatt már valószínűleg a párunkat valós színben fogjuk látni. Az igazság viszont az, hogy nemcsak a bűvös hetes az, ami eldönti, válás vagy örök együttlét, de a már említett első időszak a lagzi után. Sőt, a tapasztaltak azt állítják, a gyermekvállalás kritikus első hónapja, évei is megnehezítik a szerelmesek egymáshoz való viszonyát. Ez utóbbi szegmens roppant komplex.

A kicsi körüli teendők, a kezdeti nehézségek, félelmek és a bizonytalanság aláássa az ember hangulatát, zilálttá téve a feleket. Ezekben a kétségbeesett, tanácstalan napokban hajlamosak vagyunk egymás torkának ugrani, de csak azért, mert a másiktól várjuk a válaszokat- a másiktól, aki ugyanolyan tanácstalan, mint mi. A szülővé válás folyamatában nem ritka az sem, ha az anya és apa szerepben feloldódva elfelejtünk feleségek, és férjek lenni. A gyerkőc megfelelő ellátása hajlamosít minket arra, hogy a beszélgetések legjava a pelenkacsere, az etetések, az altatás nehézségei vagy a fogzással járó kínok körül forogjanak. Figyelem! Attól még, hogy bővült a család, a nő és a férfi nem szűnt meg nőnek és férfinak lenni! Az egymás iránti intimitás, a közös programok, mint férj és feleség, a beszélgetések gyakorisága talán leszűkül egy időre, de arra tudatosan kell odafigyelni, hogy ne szűnjön meg. És tenni érte – azért az egykori szerelemért, amit évek ezelőtt öröknek hittünk és éreztünk.

Print Friendly, PDF & Email
Címkék: