Mentális egészségünk a karantén alatt szigorúan Insta-mentesen Téma: Egészség

Azok a mai fiatalok! Hányszor és hányszor hallhattuk „ifjúként” az idősebb generáció szájából ezt az igencsak negatív töltetű kijelentést- és hányszor és hányszor bosszantott fel minket a mindenen megbotránkozó, konzervatív világszemléletük! Felnőve persze átértékeljük a dolgokat, és talán azt is belátjuk, hogy az anno háborgó „öregeknek” igazuk is volt. Sőt, menjünk tovább egy lépéssel: talán már mi magunk vagyunk azok a személyek, akik az említett kifejezést a magukévá téve szemlélik a mai fiatalság ténykedését.

Nos, ha a „mai fiatalok” kerülnek szóba, kétségtelenül mindenkinek a modern kor nagy vívmányai és trendi jelenségei jutnak az eszébe. Bizony, ez a generáció már az anyatejjel szívta magába az elektronikus eszközök használatát – ami egyáltalán nem „baj”, hiszen haladni kell a korral, aki pedig nem tart lépést, az végérvényesen elveszett lesz a virtuális élet és trendek világában. A gond ott kezdődik, hogy a fiatalabb korosztály bizonyítottan rengeteg időt tölt az éppen aktuális kedvenc elektronikus kütyüje képernyőjét bámulva.

A helyzeten a manapság elképesztő népszerűségnek örvendő applikációk sem javítanak, úgymint az Instagram vagy a TikTok, a Facebookról már nem is beszélve (amiről egyébként egyre többen állítják előszeretettel, hogy a „boomerek” platformja lett). Nos, szögezzük le még melegében: e cikk írója nem a digitális tér nyújtotta lehetőségek ellen kampányol, csupán arra szeretne rávilágítani, mennyire veszélyes, ha elvágunk minden köteléket a valósággal, a külvilággal, és vetjük bele magunkat a legnagyobb elánnal az online térbe.

A jelenlegi világhelyzet, vagyis a koronavírus és az azzal járó karantén sokat rontottak az egyébként sem rózsás helyzeten. Most, hogy kénytelenek vagyunk beszorulni a négy fal közé, óhatatlanul is többször nyúlunk a telefonunk után, keressük a vigaszt és a boldogságot mások idővonalán, mások feltöltött valós-valótlan élményeiben, a vicces videókban.

Bár néhány órányi netezés után talán azt érezhetjük, felvidultunk, a valóságban az agyunk máshogy éli meg a helyzetet, arról nem is beszélve, hogy elképesztően könnyen válhatunk függővé. Nyilván az egészséges keretek közé szorított Instázás és egyebek nem ártanak meg, de a több órányi végeláthatatlan görgetés és „lájkolás” már a mentális egészségünket kezdi ki. Most, hogy a csapból is a negatív hírek folynak, a még pusztítóbb konspirációs elméletekről már nem is beszélve, nagyon nehéz megőrizni a lelki nyugalmunkat.

Ha este, lefekvés előtt a családdal való beszélgetés és a több szempontból is hasznos könyvmolykodás helyett inkább a telefonunk társaságát választjuk, az agyunk, miközben mi aludni próbálunk, megállíthatatlanul pörög és dolgozza fel az olvasott vagy látott szörnyűségeket. Másnap felébredve érthető, ha rosszul érezzük magunkat, levertnek, stresszesnek a kedélyállapotunkat – és hol keresünk gyógyírt a sebeinkre, na hol? Természetesen a kedvenc social media platformunkon.

Azokon a felületeken, ahol a negatív hírcunami mellett az ismerőseink mosolygós, roppant vidám képeket töltenek fel, olyan gondtalan képet festve az életükről, ami a valóságban egyáltalán nem állja meg a helyét. Hogyan reagálunk mi erre? Még jobban szorongva, ám most a stresszhez az összehasonlításból fakadó irigykedés is társul. „Én miért nem?”, „nekem mért nincs ilyen?” satöbbi, satöbbi.

Mi a teendő, ha ki akarunk lépni ebből a nagyon is álságos, ördögi körből? Nos, a válasz egyszerű: tudatosan toljuk félre a virtuális létet, és válasszuk helyette a jóval kézzelfoghatóbb valóságot, annak minden szépségével együtt. Csak, hogy a teljesség igénye nélkül néhányat említsünk: séta a parkban, vacsorafőzés, játék a srácokkal. Azt mondanunk sem kell: szigorúan képfeltöltés mentesen!