Kiveszett volna a világból az idősek tisztelete?

Életmód  No comments

család

A klasszikus értelemben vett családmodell a hosszú évtizedek, sőt évszázadok múlásával radikálisan átalakult. Néhány száz évvel ezelőtt a klasszikus család nagy és népes volt, és együtt élt –egy házban, de legalábbis egymáshoz közel, azonos településen belül. A dolgozó szülők rábízhatták a gyermekeiket a nagyszülőkre, akik köztiszteletben álló személyek voltak, bölcsességükkel utat mutatván a fiatalabb generációnak. Ennek függvényeképpen az időseket mindenki tisztelte és nagy becsben tartotta. Mi a helyzet manapság? Nos, az igazság sajnos az, hogy a legtöbb modern család életében az ősök iránt megbecsülésnek nyoma sincs.

Kár is lenne ujjal mutogatni, a helyzet az, hogy ez a szomorú szituáció minden esetben a szülő hibája, hiszen, ha ő pozitív példát mutatva jár elől, a gyermek óhatatlanul is belelép a nyomdokaiba és lemásolja a viselkedésmintát, amit odahaza látott. A probléma gyökere talán a folyamatos rohanásban rejlik. Míg annak idején az embereknek volt ideje és igénye a beszélgetésre, a mások meghallgatására, addig napjainkban a pénz utáni hajsza, a karrier építés és a folyamatos megfelelési kényszerből fakadó roham eltompítja ezt az ősi igényt. Nézzük, mit mond a történelem a témában? Az ősi afrikai törzsek nagy tiszteletben tartották a vénjeiket, és általában ők voltak azok, akik meghatározták a hétköznapok menetét és vezették a népcsoportot a legjobb tudásuk szerint.

Bali szigetén szintén ez volt a helyzet, ugyanis ott a legmagasabb kort megélő embernek jutott a törzsön belüli legnagyobb hódolat és elismerés. Mi a helyzet a szibériai jakutokkal? Nos, ők már máshogyan kezelték az öregkort megélő klán tagokat, ugyanis a rendszeres éhezés és a természet kincseinek hiánya miatt gyakorlatilag kirakták az öregeket a jégmező kellős közepére meghalni. Morbid szokás, az már szentigaz, mégis évszázadokig élt a kegyetlen hagyomány. Mi a helyzet nálunk, Magyarországon? Amint azt már a cikk elején is éreztettük, a modern kor radikálisan megváltoztatta az öregekkel való kapcsolattartás minőségét, lesilányítva azt a végletekig.

Holott a tisztes kort megélő személyek minden esetben megérdemlik a szeretetet és a türelmet, hiszen annak idején, amikor mi voltunk kicsik és magatehetetlenek, ők is türelemmel és szeretettel viseltettek az irányunkba. Bizony! Ne higgye azt senki, hogy a kisbabák felneveléséhez kevesebb fegyelem és kitartás kell, mint az idős emberekhez! Mutassunk jó példát a gyermekinknek. Az igazság az, hogy szerencsés az a gyermek, aki jó kapcsolatot ápol a nagyszüleivel. A régmúlt meséi a feledés mindent elemésztő homályába vesznének, ha nem lenne, aki átörökíthetné azokat a jövő generációjának. Múlt és mesék nélkül pedig nem vagyunk mások, csak gyökértelen kallódó tanácstalan utazók a világmindenség végtelenségében.

Print Friendly, PDF & Email
Címkék: