Kell-e házasság a boldogsághoz?

Életmód  No comments

család

Ha két szerelmes szív egyszerre dobban, nem marad más hátra, csak az ásó-kapa-nagyharang. Vagy inkább az élettársi viszony? Esetleg a néha nálad-néha nálam felállás? Nos, az igazság az, hogy a házasság intézményéről mindenki máshogyan vélekedik, hiszen vannak szép számmal olyan személyek, akik a klasszikus családmodellt követve nem is képesek máshogy elképzelni az életüket, csak jegygyűrűvel az ujjukon, míg olyan forradalmi gondolkodású nők és férfiak is akadnak, akik nem kívánnak hivatalos vizekre evezni a szerelem hajójával. Lehet azon vitatkozni, mi a helyes meglátás és mi nem – e cikk témája kétségtelenül nem a tökéletes válasz megtalálása, sokkal inkább a házasság történelmi megvilágítása.

A régi civilizációk esetében, mint például Mexikó, Peru vagy Japán, elfogadott volt a mennyasszony „megvásárolása”, sőt elrablása is. A régen élt szerelmes ifjak nem bonyolították túl a dolgot, a lovuk hátára kapták a kiszemeltet, majd, miután elült a vihar, a családfőt meglátogatva ajánlottak fel értékes kincseket és egyéb javakat a már asszonnyá tett lányért. A hagyomány, bár csiszolódott, sokáig fennmaradt, ugyanis még néhány száz évvel ezelőtt is bevett szokás volt felajánlani a menyasszonyért cserébe valami olyasmit, ami nagy értékkel bírt, így kárpótolva a lány családját. A hagyomány Magyarországon is sokáig tartotta magát, erről árulkodik maga a szó is, vőlegény- vevő legény.

A házasság vallásos ceremóniája a kereszténység felvirágzásával nyerte el a fontosságát, ugyanis akkortájt már nem volt elég, ha a szerelmesek együvé akartak tartozni, az egybekeléshez isteni áldás is szükségeltetett. Eddig a pontig az ősi emberek nem is ünnepelték meg magát a házasságot, hiszen mi sem volt természetesebb annál, ha két ember utódnemzés céljából összekötötte az életét. Nem így a keresztények! 1563-tól a házasság intézménye nem jöhetett létre, csak ha egyházi áldás is kísérte azt. Később az 1700-as évek Franciaországában megjelent a polgári szertartás fontossága. Mi a helyzet a többnejűséggel? Nos, a hazánkban nem lehetséges a bigámia, ám egyes keleti országokban teljesen elfogadott, ha egy férfi több asszonyt kíván maga mellé venni.

Az arabok mindennapjai tökéletes példa erre, ám még az ő esetükben is meg van határozva, hogy a hölgyeket egyenlő jogok és javak illetik a háztartáson belül. Sőt, létezik többférjűség is, ám ez jóval ritkább, mint az előbb emlegetett „hagyományos” társa, a többnejűség. Az, ha valaki több férfival él elfogadott, hivatalos házasságban, minden esetben a szegénység függvénye- legalábbis Tibetben. Ha a férj nem tudja eltartani a feleségét, annak jogában áll több férfit is befogadni a háztartásba, akiknek ugyanúgy megvannak a házastársi jogaik. Amint láthatjuk, a házasságkötés roppant sokrétű és érdekes téma, amelyet a korok és a szokások formálták olyanná, amilyennek a ma ismerhetjük. Arról megoszlanak a vélemények, hogy van-e egyáltalán rá szükség, de az igazság az, hogy a boldogság nem a házassági papír aláírásán múlik, hanem minden esetben egymás mély tiszteletén, feltétlen megbecsülésén és korlátok nélküli szeretetén.

Print Friendly, PDF & Email
Címkék: