Kategória Életmód
-
Így ne neveld a gyereked – avagy mérgező elvek a gyereknevelésben
-
Olvasd TovábbNincs az az aggódó édesanya és édesapa, aki nem a legjobbat szeretné adni a gyermekének – mint ahogy az is igaz, hogy minden szülő szeretné boldognak és sikeresnek tudni felnőttként a most még csak alig totyogó csöppséget. Az ügy érdekében a legtöbb esetben összefog a család, és mindenki azon fáradozik, hogy a gyermek világértelmezése és a felfogása a megfelelő irányba fejlődjön. Igenám, de a tapasztalat azt mutatja, számos olyan nevelési elv létezik még napjainkban is, amelyek a modern világban ódivatúnak számítanak, s ha ez még nem lenne elég baj, ártanak is a fejlődésben lévő gyereknek. Jelen cikkünkben ezekkel az idejemúlt eszmékkel foglalkozunk.
Ahogy arra már az írásunk elején rávilágítottunk, mindenki a legelőnyösebb körülmények között képzeli el a gyereknevelést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kellene kényeztetni a gyermekünket. Az a gyerkőc, aki megszokta, hogy a kívánságát mindig képes érvényre juttatni, bármi is legyen a szíve vágya, bizony felnőttként nehezen fogja megállni a helyét az életben. Abban az esetben, ha nem ismeri meg korán a pénz fogalmát és értékét, könnyen hozzászokhat, hogy a felnőttek világában is azt várja a társaitól, sőt a jövőbeni családtagjaitól, barátaitól is, hogy azok a kívánságát lesve kényeztessék, mindegy milyen áron.
Sok s...
-
Családi összejövetel perpatvar nélkül?
-
Olvasd TovábbMiért van az, hogy, ha több időre jön össze a család, ott előbb-utóbb elkerülhetetlenül –véleménykülönbség címszó alatt- veszekedés lesz? Bizony, az amerikai vígjátékok gyakori eleme, az asztalnál való egymással üvöltözés sajnos magyar viszonylatban is jellemző – de mi áll a jelenség hátterében? Nos, jelen cikkünkben ennek jártunk utána, illetve adunk néhány tippet is, hogyan vegyük az elejét ennek a vitathatatlanul kellemetlen szituációnak. A tapasztalat azt mutatja, a leggyakrabban a naptár piros betűs alkalmai jelentik a nagy összejöveteleket. Bár már túlvagyunk a karácsonyon, nem árt időben felkészülni a következő családi partira.
Gyerekként, a felelősség teljes hiányában bizony sokkal jobban örültünk ezeknek az ünnepi alkalmaknak-, hiszen nem nekünk kellett tervezni, bevásárolni, készülődni, sütni és főzni. Felnőttként az előkészületekkel járó teendők stresszes helyzetbe sodornak, mire pedig odaérünk, hogy örüljünk egymásnak, tele vagyunk indokolatlan feszültséggel. Éppen ezért érdemes lazítani, még a legnagyobb készülődés közepette is. Ha hajlandóak vagyunk egy kicsit lazábban venni a dolgokat, hagyjuk az eseményeket a maguk medrében folyni, talán nem lesz tökéletes a menüsor vagy a teríték, viszont megőrizzük az épp eszünket, ami van olyan értékes, mint az említett körülmények.
-
Káros mindennapi szokásaink
-
Olvasd TovábbElég csak felnyitnunk a laptopunk fedelét ahhoz, hogy irdatlan mennyiségű, jótanácsnak álcázott, információ zúduljon a nyakunkba. Hogyan legyünk boldogak? Hogyan legyünk örökké szépek és fiatalok? Hogyan építsünk karriert? Hogyan fogyjunk le a leggyorsabban/legeredményesebben? Ilyen és ehhez hasonló „okosságokkal” telik meg az elménk, sokszor viszont azt sem tudjuk, melyik csodákat ígérő jótanács után fussunk. Arról viszont keveset szól a fáma, hogyan vigyázzunk a legnagyszerűbb szervünkre, ami nélkül nem is létezhetnénk: az agyunkra. Sőt, a legtöbb esetben nem is vagyunk a tudatában annak, hogy a szokásaink milyen károsak az elménkre nézve – ha tudnánk, garantáltan felhagynánk azokkal.
Mi jelen írásunkban összegyűjtöttük azt a néhány romboló hatású beidegződést, amivel mindenképpen fel kell hagynunk, ha szeretnénk egészségesek maradni. Bagatellnek tűnhet, de a rendszeres túllevés bizony nem tesz jót az egészségünknek. Nem, nem, itt elsősorban nem a túlevés-súlygyarapodás veszélyeiről szeretnénk beszélni, hanem arról a jelenségről, miszerint a túl sok, és főleg zsíros ételek káros hatással vannak az agyműködésre. Ezzel ellentétben a zöldségek és a gyümölcsök energetizáló hatása elképesztő, amit az elménk is tapasztalhat, ha élünk az egészséges életmód e két alapvető elemével. A modern élet szerves velejárója a folyamatos megfelelési kényszer, a rohanás és a stressz. Mi, emberek persze kiválóan alkalmazkodunk a társadalom támasztotta elvárásokhoz, így egyszerre több dolgot is csinálunk.
-
A születési sorrend szerepe a gyermek személyiségére nézve
-
Olvasd Tovább
Rengeteg tanulmány szól arról, hogyan befolyásolja családon belül az egyes gyermekek életét, személyiségét, sőt a pályaválasztását is az a tény, hogy hányadikként látták meg a napvilágot. Mi jelen cikkünkben ezeket az általános igazságokat gyűjtöttük össze- maradjon velünk, hogy kiderüljön, Önre vajon illenek-e ezek az állítások! Nos, a tapasztalat azt mutatja, azok a gyerekek, akik elsőként születtek a családban, introvertáltak, de nem magukba fordulóak. Az elsőszülöttekre nagyfokú megbízhatóság jellemző – ezek a személyek gyerekként is nagyon komolyak voltak, már kicsi korukban tudták, mi az a felelősség. Egyes kutatások bebizonyították, a családon belül az első gyerek a legambiciózusabb.
A céljaiért a végsőkig harcoló első gyermek ezenkívül eléggé konzervatív is, mindig a tökéletességre törekszik, nem megalkuvó, az igazságérzete is hatalmas. Ez talán abból fakad, hogy az életükben először gyermeket vállaló szülők tudat alatt, minden rosszakarat nélkül is hatalmas elvárásokkal viseltetnek a csemetéjükkel szemben – hiszen ő a legjobb, legokosabb, a legügyesebb. Ezek a „leg”-ek egy idő után kifejtik a hatásukat a delikvens félre, így érthető a megfelelési kényszer mindennel és mindenkivel szemben. Mi a helyzet a középső gyermekekkel? Nos, azok a lányok és fiúk, akik középsőként látták meg a napvilágot, szívesen törekednek az arany középút megtalálására, a kompromisszumok megkötésére.
-
Család és karrier egyszerre? Megmutatjuk, hogyan!
-
Olvasd Tovább
Manapság –szerencsére- már nem néznek furán arra a hölgyre, aki él-hal a munkájáért. Bár az igazság az, hogy a jelenlegi társadalom még mindig férfi-központú, már ami a karrierépítést jelenti, ám ez nem jelenti azt, hogy nőként ne kamatoztathatnánk a bennünk rejlő tudást, kompetenciát és tehetséget abban a szakmában, amiről érezzük: a hivatásunk. Sajnos azonban, ha egy hölgyről kiderül, bizony nem szeretne családot, sokkal inkább a munkájának szánná az életét, azonnal a spanyol inkvizícióért kiáltunk, mindenre elszánt, „kegyetlen nőstényfarkasnak” kikiáltva a szebbik nem képviselőjét. Ezek szerint az lenne a megoldás, ha a családalapítás lenne az a terület, ahol a nőknek ki kellene teljesedni? Esetleg a karrierista nőknek le kellene mondani a gyermekáldásról?
Lehet-e a kettőt együtt csinálni, megteremtve azt a tökéletes egyensúlyt, ami a munka és a gyereknevelés között lehetséges?- elvégre már nem a középkorban élünk. A témában járatos személyek azt tanácsolják azoknak a hölgyeknek, akiknek fontos a karrier, ám emellett szeretnének gyerekeket is, hogy próbálják meg a gyermekáldást minél későbbre kitolni- természetesen az egészséges fogamzás határain belül maradva. Igaz, ami igaz, nagy tapasztalattal és elért eredményekkel a hátunk mögött sokkal egyszerűbben vissza tudunk helyezkedni a munkába a szülés után, nem kell mindent elölről kezdenünk. Persze megfordíthatjuk a sorrendet, és a családalapítás után is kiélhetjük a bennünk lévő karrierista vágyakat, de az igazság az, hogy ha ezt a megoldást választjuk, sokkal nehezebb lesz dolgunk.
-
Folyton facbook-ozó édesanyák, figyelem!
-
Olvasd Tovább
A társas magány fogalma nem új keletű. Sajnos rengetegen szenvednek az említett jelenségtől, sokszor észre sem véve, hogy saját magukat kárhoztatják nap, mint nap a magányra, holott meglenne a módja annak is, hogy a szeretteikkel töltsenek el minőségi időt. Nem lehet ezt kellemes hallani, pedig még csak az elején járunk a gondolatmenetnek –ám pont ez a rossz érzés az ékes tanúbizonysága annak, hogy a feltételezés, miszerint senki mást nem okolhatunk az állapotunkért, csak saját magunkat, teljes mértékben igaz. Magunkat és a telefonunkat.
Igen, igen, tisztában vagyunk azzal, hogy manapság még a csapból is az elektronikus kütyüktől való függőség veszélyeinek a részletezése folyik, ám álljunk meg egy pillanatra, nézzünk mélyen magunkba, és válaszoljunk őszintén: napjában nagyjából mennyi időt töltünk a mobil képernyőjének a bámulásával? Amerikai kutatások kimutatták, hogy egy átlagos polgár körülbelül három órát használja a mobilját, de ennél persze jóval kirívóbb esetek is vannak. Három órát, kedves hölgyeim és uraim! Három órát, amelyet minőségi idő eltöltésével is elüthetnénk volna – az, hogy kinek mit jelent ez, teljes mértékben személyre szabott, hiszen vannak, akik szívesen múlatják az időt egy jó könyv társaságában, de olyan személyek is akadnak szép számmal, akik inkább a sportban találnak örömet.
-
Gyerekorvosok jótanácsai aggódó szülőknek
-
Olvasd TovábbA gyereknevelés bizony nem mindig móka és kacagás. A folyamatos, megterhelő alváshiány és irdatlan felelősségtudat mellett a szülőket az is feszíti, hogy nem mindig tudják és értik azt, ami a csemetéjükben végbemegy. A gondos, sokszor túlaggódó anyukák például a legártalmatlanabb piros pöttynek is hatalmas és persze negatív jelentést tulajdonítanak, ám a legtöbb gyerekorvos egyetért abban, hogy az esetek többségét a szerető és féltő szív túlgondolása okozza. Mi összeszedtünk néhány, megbízható gyermekorvosoktól származó jótanácsot, amelyet érdemes megszívlelni – hiszen a túlzott, főleg alaptalan aggódással könnyen megkeseríthetjük a családi életet.
Ha a család szeme fénye megbetegszik, a tapasztalat is azt mutatja, hogy a kétségbeesett szülők minimum 4-5 helyről kapják a jobbnál-jobb tanácsot, hiszen „ a szomszéd Pistikének is épp ez volt a baja alig két hete”, így a naiv anyukák és apukák hajlamosak ugyanazt a csodarecepten alapuló készítményeket adni a gyereküknek. Figyelem! Orvosi tanács nélkül semmit ne adjunk a betegnek! Az orvost kihívni semmibe se kerül, azzal pedig, ha szakember segítségét kérjük, csak nyerhetünk. Ahhoz pedig, hogy a gyermek ne legyen gyakran beteg, az immunrendszerét kell erősíteni. Hogyan? Nos, a feladat abszolút nem kíván ördöngösséget, csupán logikus gondolkodást és előrelátást. A gyermekorvos azt tanácsolja, aki csak teheti, táplálja a babáját legalább az első hat hónapban anyatejjel.
-
A szülői önfeláldozás – és ami mögötte van
-
Olvasd Tovább
A legnagyszerűbb dolgokat sokszor teljes mértékben természetesnek vesszük. Tökéletes példa erre a szülői szeretet. Bizony, a gyerekkorunkban tapasztalt mindmegannyi jót abszolút magától értetődőnek tekintjük, sokszor bele sem gondolva, hogy a szüleink milyen áldozatokat hoztak azért, hogy az arcunkra mosolyt csaljanak. A tapasztalat azt mutatja, az egyes egyének akkor döbbennek rá a szülői önfeláldozás hatalmas volumenére, amikor maguk is szülővé válnak. Abban az esetben pedig, ha jó példát láttunk magunk előtt, érthető, hogy igyekszünk ezeknek a követendőnek tartott ideáknak és nevelési szemléletnek megfelelni.
Mi jelen cikkünkben megpróbáltuk összeszedni azokat a hatalmas áldozatokat, amelyet a nevelőink azért hoztak, hogy mi azzá az értékes emberré válhassunk, akik ma vagyunk. Kezdjük azonnal az egyik legprózaibb, mégis legnagyobb kaliberű áldozattal: az alvás totális elhanyagolásával. Igen, igen, mindnyájan töltöttünk már el könyvek fölé görnyedve átvirrasztott éjszakákat, amikor egy-egy nehezebb vizsgára készültünk fel, így tudjuk, a jelenség kellemetlen, de korántsem végzetes.
-
Mi változik az életünkben, ha jógázni kezdünk?
-
Olvasd TovábbMegszokhattuk már, hogy az életünk minden szegmensére kiható, különféle divathóbortok jönnek és mennek, szinte nyomot sem hagynak a hétköznapjainkban, úgy válnak a semmivé, hogy azt észre sem vesszük. Ahogy írtuk, az élet szinte minden területén vannak ilyen jellegű éppen aktuális trendek, a jóga pedig egy közülük, hiszen manapság roppant divatosnak számít, ha valaki elmondhatja magáról, jógastúdióba jár.
Azonban a jóga egy szignifikáns részen eltér a már említett trendi hóbortoktól, mégpedig abban, hogy aki egyszer kipróbálta és szakszerűen űzte a mozdulatsorokat, egy életre szóló „sportot” talált magának. Bizony, bátran kijelenthetjük, hogy aki egyszer belekóstolt e több ezer éves kínai művészetbe, többé nem kíván letérni a jóga által kikövezett ösvényről. Miért nem? Nos, a válasz egyszerű, azért, mert a jóga nemcsak az alaknak és az egészségnek jó, hanem a szellemnek és a léleknek is.
-
Válás- amikor az ártatlan gyermek sérül a legjobban
-
Olvasd Tovább
A válás, ha még a lehető legbékésebb körülmények között is zajlik le, roppant nagy traumával jár. Traumával, igen, hiszen a szóban forgó jelenség hatalmas változást jelent, és a szerelem –sok esetben a szeretet- végének a mérföldköve. Azok a személyek, akik úgy döntenek, véget vetnek a kapcsolatuknak, hatalmas lépés előtt állnak – abban az esetben pedig, ha gyermek is van a családban, fontos, hogy higgadtan és felelősségteljesen viselkedjenek. Persze a felfokozott érzelmi hullámvölgyben nehéz megőrizni a hidegvérünket, így hajlamosak vagyunk olyan fatális hibák elkövetésére, amelyeknek óhatatlanul is az érzelmileg már amúgy is sérült gyermek issza meg a levét. Melyek ezek a végzetes „baklövések”? Mostani cikkünkben ennek jártunk utána.
Elsősorban, ne a gyerekre borítsuk a saját fájdalmunkat! A gyerek- amint azt a neve is remekül sejteti- nem felnőtt. Persze ez nem azt jelenti, hogy ostobának kell nézni, sőt, érdemes is neki alapszinten elmagyarázni, mi miért történik körülötte. A részletekbe azonban nem kell beavatni szerencsétlent, hiszen úgy fogja érezni, neki kell a szomorú szülőt megvigasztalni. Ennek természetesen fordítva kell történnie: bármennyire is maga alatt van a szülő, biztonságot és védettséget kell adni a csemetéjének. Ha a válás az egyetlen út, elkerülhetetlen, hogy a gyerek választani fog az anyja és az apja között, hiszen csak az egyik szülőjével élhet folyamatosan.
