Kategória Életmód
-
Válás- amikor az ártatlan gyermek sérül a legjobban
-
Olvasd TovábbA válás, ha még a lehető legbékésebb körülmények között is zajlik le, roppant nagy traumával jár. Traumával, igen, hiszen a szóban forgó jelenség hatalmas változást jelent, és a szerelem –sok esetben a szeretet- végének a mérföldköve. Azok a személyek, akik úgy döntenek, véget vetnek a kapcsolatuknak, hatalmas lépés előtt állnak – abban az esetben pedig, ha gyermek is van a családban, fontos, hogy higgadtan és felelősségteljesen viselkedjenek. Persze a felfokozott érzelmi hullámvölgyben nehéz megőrizni a hidegvérünket, így hajlamosak vagyunk olyan fatális hibák elkövetésére, amelyeknek óhatatlanul is az érzelmileg már amúgy is sérült gyermek issza meg a levét. Melyek ezek a végzetes „baklövések”? Mostani cikkünkben ennek jártunk utána.
Elsősorban, ne a gyerekre borítsuk a saját fájdalmunkat! A gyerek- amint azt a neve is remekül sejteti- nem felnőtt. Persze ez nem azt jelenti, hogy ostobának kell nézni, sőt, érdemes is neki alapszinten elmagyarázni, mi miért történik körülötte. A részletekbe azonban nem kell beavatni szerencsétlent, hiszen úgy fogja érezni, neki kell a szomorú szülőt megvigasztalni. Ennek természetesen fordítva kell történnie: bármennyire is maga alatt van a szülő, biztonságot és védettséget kell adni a csemetéjének. Ha a válás az egyetlen út, elkerülhetetlen, hogy a gyerek választani fog az anyja és az apja között, hiszen csak az egyik szülőjével élhet folyamatosan.
-
Az a jó, ha néha koszos a gyerek?
-
Olvasd TovábbIgaz, ami igaz, a gyerekekre, kortól és nemtől függetlenül nem jellemző a túlzott tisztaság. Bizony, a srácok imádnak odakinn játszani, ami óhatatlanul is magával vonja az ilyen-olyan jellegű szennyeződéseket a ruhájukon és a bőrükön is. Persze ilyenkor a szülők felkiáltanak, „már megint összekoszoltad magad?”, és némi „finom” győzködés után ráveszik a kis csibészeket, ugyan, fáradjanak be megmosni azt a bizonyos maszatos praclit és arcocskát. A legújabb kutatások viszont rámutatnak arra, hogy igenis hasznos, ha a gyerek közelebbről is megismerkedik a sárral, a kosszal vagy a kisállatokkal. Jelen cikkünkben ennek jártunk utána, tartson velünk, amennyiben érdekli a téma.
Nos, azt senkinek nem kell ecsetelni, hogy bizony a mai gyerekek nem olyanok, mint voltak a nagyszüleink idejében. Ez nem a tipikus „bezzeg a mi időnkben” vagy „ezek a mai fiatalok” szöveg, hanem maga az igazság. A „ludas” a technológia, közelebbről a szórakoztató elektronikai kütyük sokasága. Manapság már az ötévesek is tudják, hogyan működik a mobil, arról nem is beszélve, milyen nehéz kirángatni a 11-12 éveseket a számítógép vagy a laptop monitorja elől. Akár tetszik nekünk, akár nem, a mai generáció ingerküszöbe már sokkal magasabb, mint néhány évtizede volt, a média, a videojátékok pedig könnyen kísértésbe viszik a srácokat, akik úgy töltenek el a szobájuk mélyen hosszú órákat, hogy közben nem is érzékelik az idő múlását.
-
A szerelem különféle típusai
-
Olvasd Tovább
Ó, az a varázslatos pillanat, amikor ránézünk a másikra, és tudjuk –érezzük minden sejtünkkel-, hogy az előttünk álló személlyel akarjuk leélni az egész életünket. A szerelem érzése elképesztő, kortól és nemtől függetlenül varázslatos, megfoghatatlan lehetőség, amiről még a brit tudósok sem tudják bebizonyítani, hogy csupán a kémiai anyagok és hormonok játéka lenne. Azt, hogy mi is a szóban forgó jelenség, sokan és sokféleképpen próbálták már meghatározni, több-kevesebb sikerrel. A 80’-as évek Amerikájában egy népszerű pszichológus, úgynevezett R. Sternberg hét olyan típusát határozta meg a szerelemnek, amihez napjainkban is szívesen nyúlnak vissza azok a személyek, akik az említett ritka és különleges érzés mikéntjeit és hogyanjait boncolgatják. Azzal mindenki tisztában van, hogy az egymással töltött hosszú évek sodrában, a hétköznapi megpróbáltatások és az unalmasabb periódusok során a szerelem rengeteg változáson megy keresztül.
Bátran kijelenthetjük, hogy a legtöbb működő kapcsolat annak idején a fellobbanó szerelemből keletkezett, azaz abból az időszakból, amikor a kölcsönös vonzerőn kívül szinte semmi sem kötötte össze a feleket. Ebben a gyönyörű, izgalmas időszakban a felek nem tudják, mire számíthatnak a másiktól, sőt, azzal sincsenek tisztában, van-e egyáltalán bármilyen közös a világszemléletükben, a vágyaikban, a terveikben és az érdeklődésükben. Ha kiderül, hogy nincs, a vonzás és a pezsgés hamar megszűnik, így nem jön létre semmi komoly vagy életre szóló. Abban az esetben viszont, ha megvannak a közös pontok – hasonló hobbi, hasonló világnézet- nemcsak a másik külseje, de belső értéke is megragadja az érdeklődésünket, ami megfelelő táptalajt nyújt a gyümölcsöző, komoly és hosszú távú kapcsoltnak.
-
Amikor a válás a jó döntés
-
Olvasd Tovább
Bátran kijelenthetjük, az élet nagy mérföldkövei között az esküvő kiemelkedő fontossággal bír. A nagy nap, amikor örök hűséget fogadunk a szerelmünknek, valóságos örömünnep, feledhetetlen és felbecsülhetetlen értékkel bíró esemény. Ezen a napon bizony a szerelmesek közül egyik fél sem gondolja, hogy az eskü, amit tesznek, talán nem szól örökre. Bizony, az esküvőn elképzelhetetlen, hogy az addig oly idilli kapcsolat egyszer megromlik, sőt olyannyira tönkre is megy, hogy várjuk a napot, amikor végre végleg búcsút inthetünk a másiknak. Manapság világszerte egyre több a válás, amin tulajdonképpen nem is lehet csodálkozni, tekintve a szabad akarat és véleménynyilvánítás eddig soha nem tapasztalat hatalmasságát.
Ennek persze megvannak a jó és a rossz oldalai is. Az idősebbek megvetően és szomorúan csóválják a fejüket a válófélben lévő fiatal párok láttán, mondván, bizony az ő idejükben, néhány évtizede az emberek inkább megjavították a dolgokat, és nem dobtak ki mindent oly gyorsan a szemétbe. Való igaz, vannak szép számmal olyan helyzetek, amikor a válást még simán helyre lehetne hozni, ha a házastársak megpróbálnának engedni az „egóból”, viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akadnak olyan szituációk is, amikor a válás nemcsak, hogy indokolt, de egyenes törvényszerű is. Abban az esetben, ha valóban nem az életünk szerelme mellett kötöttünk ki, a válás után rengeteg esély adatik az Igazi megtalálásához.
-
Hogyan legyünk jóba a szomszédokkal?
-
Olvasd Tovább
Teljesen mindegy, hogy békés vidéki vagy pörgős városi életről beszélünk, ha nem az Antarktiszen élünk, bizony vannak szomszédjaink. Szomszédok-, akikkel jóban vagy rosszban vagyunk ahhoz mérten, hogy merre billen a mérleg nyelve. Az emberek többségére általánosan igaz, hogy szeret tisztában lenni azzal, hogy ki lakik a közvetlen közelében, így érthető a törekvés, hogy igyekszünk jóban lenni a szomszédokkal is. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez korántsem egyszerű. Bár falun nem szokás, a nagyobb városokban egyáltalán nem ritka, ha a mellettünk élő családnak nem tetszik valamilyen tevékenységünk, de ahelyett, hogy egy kulturált beszélgetés keretén belül közvetlenül hozzánk fordulna, feljelent minket a rendőrségen.
Mi áll e jelenség hátterében, és mit lehet tenni ennek elkerülése érdekében? Abban az esetben, ha épp most költözik új helyre, nem árt már az első pillanatban fokozott figyelmet szentelni a békés idill kialakítására. Az első pozitív benyomás megteremtése azon a személyen múlik, aki beköltözik az új szomszédságba, vagyis Önön. Annak a személynek, akinek volt már szerencséje a költözéshez, jól tudja, hogy a szóban forgó folyamat zajos, rumlis és frusztráló – és nemcsak annak, akit közvetlenül érint. Jó ötlet, ha még a költözés előtt meglátogatjuk a szomszédokat, bemutatkozunk és jelezzük, melyik napon érkezünk a holminkkal. Ez az egyszerű gesztus nagyon jó hatást kelt, és pozitív képet fest rólunk.
-
Kiveszett volna a világból az idősek tisztelete?
-
Olvasd TovábbA klasszikus értelemben vett családmodell a hosszú évtizedek, sőt évszázadok múlásával radikálisan átalakult. Néhány száz évvel ezelőtt a klasszikus család nagy és népes volt, és együtt élt –egy házban, de legalábbis egymáshoz közel, azonos településen belül. A dolgozó szülők rábízhatták a gyermekeiket a nagyszülőkre, akik köztiszteletben álló személyek voltak, bölcsességükkel utat mutatván a fiatalabb generációnak. Ennek függvényeképpen az időseket mindenki tisztelte és nagy becsben tartotta. Mi a helyzet manapság? Nos, az igazság sajnos az, hogy a legtöbb modern család életében az ősök iránt megbecsülésnek nyoma sincs.
Kár is lenne ujjal mutogatni, a helyzet az, hogy ez a szomorú szituáció minden esetben a szülő hibája, hiszen, ha ő pozitív példát mutatva jár elől, a gyermek óhatatlanul is belelép a nyomdokaiba és lemásolja a viselkedésmintát, amit odahaza látott. A probléma gyökere talán a folyamatos rohanásban rejlik. Míg annak idején az embereknek volt ideje és igénye a beszélgetésre, a mások meghallgatására, addig napjainkban a pénz utáni hajsza, a karrier építés és a folyamatos megfelelési kényszerből fakadó roham eltompítja ezt az ősi igényt. Nézzük, mit mond a történelem a témában? Az ősi afrikai törzsek nagy tiszteletben tartották a vénjeiket, és általában ők voltak azok, akik meghatározták a hétköznapok menetét és vezették a népcsoportot a legjobb tudásuk szerint.
-
Kell-e házasság a boldogsághoz?
-
Olvasd TovábbHa két szerelmes szív egyszerre dobban, nem marad más hátra, csak az ásó-kapa-nagyharang. Vagy inkább az élettársi viszony? Esetleg a néha nálad-néha nálam felállás? Nos, az igazság az, hogy a házasság intézményéről mindenki máshogyan vélekedik, hiszen vannak szép számmal olyan személyek, akik a klasszikus családmodellt követve nem is képesek máshogy elképzelni az életüket, csak jegygyűrűvel az ujjukon, míg olyan forradalmi gondolkodású nők és férfiak is akadnak, akik nem kívánnak hivatalos vizekre evezni a szerelem hajójával. Lehet azon vitatkozni, mi a helyes meglátás és mi nem – e cikk témája kétségtelenül nem a tökéletes válasz megtalálása, sokkal inkább a házasság történelmi megvilágítása.
A régi civilizációk esetében, mint például Mexikó, Peru vagy Japán, elfogadott volt a mennyasszony „megvásárolása”, sőt elrablása is. A régen élt szerelmes ifjak nem bonyolították túl a dolgot, a lovuk hátára kapták a kiszemeltet, majd, miután elült a vihar, a családfőt meglátogatva ajánlottak fel értékes kincseket és egyéb javakat a már asszonnyá tett lányért. A hagyomány, bár csiszolódott, sokáig fennmaradt, ugyanis még néhány száz évvel ezelőtt is bevett szokás volt felajánlani a menyasszonyért cserébe valami olyasmit, ami nagy értékkel bírt, így kárpótolva a lány családját. A hagyomány Magyarországon is sokáig tartotta magát, erről árulkodik maga a szó is, vőlegény- vevő legény.
-
A boldog házasság titka
-
Olvasd TovábbMindnyájan irigykedve tekintünk az utcán azokra az idős párokra, akik kéz a kézben andalogva sétálnak egymás tekintetébe belefeledkezve. Bevallva vagy mélyen eltitkolva, de garantáltan mindnyájan ilyen idilli kapcsolatra vágyunk: arra az életre, amit egy hűséges, szerető, gondoskodó és türelmes partner mellett élhetünk le. Szerencsére ez nem álom, s ha teszünk is az ügy megvalósítása érdekében, részünk lehet ebben a mérhetetlen, semmihez sem hasonlító boldogságban. Az igazság az, hogy a boldogító igen kimondásakor senki nem gondolja, hogy a monoton, szürke hétköznapok mókuskerekében az egykor oly tökéletesnek vélt szerelem megkophat.
Pedig ez szinte elkerülhetetlen: ahogy oszlik a rózsaszín köd, úgy vesszük észre az eszményinek vélt társunk ezeregy hibáját is. Az ilyen vészterhes időszakokban nehéz szeretni a másikat, s ha pedig oda a türelem, könnyen kopik a szerelem is. Nem szabad azonban feladni! Észben kell tartanunk azt az egyszerű, mégis helytálló tanácsot, hogy a szerelemért meg kell dolgozni- minden egyes nap. Az idősebbek azt javasolják a friss házasoknak, hogy ne feledjék el az udvarlás boldog pillanatait, emlékezzenek ezekre az önfeledt napokra, amikor gyülekeznek a fellegek a párkapcsolat ege alatt.
-
Mikor a legnagyobb az esély a válásra?
-
Olvasd Tovább
A boldogító igen kimondásának a pillanatában egyik szerelmes fél sem gondol arra, hogy talán egyszer kénytelenek lesznek a másiktól elválni. A szerelem csodás érzés, de az igazság az – és ezt valóban csak akkor tudjuk meg, ha már megéltünk néhány krízishelyzetet-, hogy nem ez az érzés az alapja a jólműködő, idillikus házasságoknak. De akkor mi? – tehetjük fel joggal a kérdést. Nos, a válasz, amilyen egyszerű, sokszor épp olyan nehéz annak tükrében élni: a türelem és az egymás végtelen tisztelete. A kutatások azt mutatják, hogy manapság a házasságok fele válással végződik. Sajnos ez a tény is azt bizonyítja, az emberek hajlamosabbak eldobni azt, ami már nem működik, mintsem, hogy annak megjavításán fáradoznának.
Túlzottan is megszoktuk a felgyorsult életvitel ritmusát, folytonos előrehaladásban és rohanásban tengetjük a mindennapjainkat, a folyamatos megfelelési kényszertől fűtve. Ennek azonban nem kellene az élet minden egyes szférájára kivetülnie. A „régiek” idejében a válás csak akkor kapott relevanciát, ha valóban képtelen volt a két fél egymás mellett élni, vagy ha színre lépett egy harmadik személy is. Napjainkban sokkal kevesebbért is válóperes ügyvédért kiáltanak az egykori szerelmesek, holott a problémájukat a legtöbb esetben közösen képesek lennének megoldani, és visszaállítani a kapcsolatuk hajdani szépségét. A megoldás ott kezdődik, hogy a párok megértik: teljes mértékben természetes, hogy az esküvő pezsgő, felkavaró érzelem-tornádója után a heves, magával ragadó szenvedély lecsillapszik, átadván a helyét valami sokkal értékesebbnek- az egymás „szeretésének” és abszolút elfogadásának.
-
Miért fontos a kisbabáknak a rendszerezettség?
-
Olvasd Tovább
Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a fiatal házasok megtudják, hamarosan új jövevénnyel gazdagszik a család! Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy a valóság, ami az újszülött megszületése után csapja tarkón az embert, már nem annyira emlékeztet az anno megálmodott, rózsaszín boldogság-menetre, amit egykor vizionált a babájukat váró pár. Félreértés ne essék! Természetesen e cikk írója nem azt szeretné sugallni, hogy a várakozásokkal ellentétben minden nehéz és fárasztó lesz, csupán azt, hogy olyan problémákkal is szembesülhetünk a szülővé válás felé vezető rögös úton, amelyekről egykoron azt sem tudtuk, hogy léteznek.
A felkészülés, a tudatosság persze sokat segít, de nem túlzunk, ha kijelentjük, a babák többsége nem olvasta a róluk írt ezer és egy szakvélemény egyikét sem, így előszeretettel produkálnak váratlan és meghökkentő –sokszor ijesztő- dolgokat. Sok kezdő szülő például álmában sem hinné el, mennyire fontos –mit fontos, életbevágó!- az újszülötteknek a rendszerezettség. Mi, felnőttek, a „naggyá” válás kritikus időszakaiban megtanultunk alkalmazkodni a különféle váratlan helyzetekhez, így ki-ki a maga temperamentuma szerint kezeli a problémás szituációkat. Számunkra az sem okoz gondot, ha 9 helyett 11-kor térünk nyugovóra, vagy ha a betervezett sonkás rántotta helyett palacsintát tesz le elénk a párunk a reggeliző asztalra. Nem így a csecsemők.
