Család és karrier egyszerre? Megmutatjuk, hogyan!

Életmód  No comments

család

Manapság –szerencsére- már nem néznek furán arra a hölgyre, aki él-hal a munkájáért. Bár az igazság az, hogy a jelenlegi társadalom még mindig férfi-központú, már ami a karrierépítést jelenti, ám ez nem jelenti azt, hogy nőként ne kamatoztathatnánk a bennünk rejlő tudást, kompetenciát és tehetséget abban a szakmában, amiről érezzük: a hivatásunk. Sajnos azonban, ha egy hölgyről kiderül, bizony nem szeretne családot, sokkal inkább a munkájának szánná az életét, azonnal a spanyol inkvizícióért kiáltunk, mindenre elszánt, „kegyetlen nőstényfarkasnak” kikiáltva a szebbik nem képviselőjét. Ezek szerint az lenne a megoldás, ha a családalapítás lenne az a terület, ahol a nőknek ki kellene teljesedni? Esetleg a karrierista nőknek le kellene mondani a gyermekáldásról?

Lehet-e a kettőt együtt csinálni, megteremtve azt a tökéletes egyensúlyt, ami a munka és a gyereknevelés között lehetséges?- elvégre már nem a középkorban élünk. A témában járatos személyek azt tanácsolják azoknak a hölgyeknek, akiknek fontos a karrier, ám emellett szeretnének gyerekeket is, hogy próbálják meg a gyermekáldást minél későbbre kitolni- természetesen az egészséges fogamzás határain belül maradva. Igaz, ami igaz, nagy tapasztalattal és elért eredményekkel a hátunk mögött sokkal egyszerűbben vissza tudunk helyezkedni a munkába a szülés után, nem kell mindent elölről kezdenünk. Persze megfordíthatjuk a sorrendet, és a családalapítás után is kiélhetjük a bennünk lévő karrierista vágyakat, de az igazság az, hogy ha ezt a megoldást választjuk, sokkal nehezebb lesz dolgunk.

A tapasztalat azt mutatja, a legtöbb karrierista anyuka megáll egy gyereknél – ám vannak olyan édesanyák is szép számmal, akik több gyerkőccel lennének igazán boldogok. Bizony, két gyermek esetén kétszer kell megszakítani a munkát, és kétszer is kell visszarázódni annak nehézségeibe. Abban az esetben viszont, ha a srácok gyors egymásutánban követik egymást, csak egyetlen egyszer kell megélni az imént említett viszontagságokat. Igen, igen: két nagyon kicsi korkülönbséggel született baba nagy felelősséget és komoly tervezést igényel, viszont a kezdeti stresszes hónapok után garantáltan „kisimulnak” a dolgok. Sőt, így a főnök is könnyebben adja be a derekát az előléptetésünkkel kapcsolatban, ha tudja, többet bizony nem megyünk majd szülési szabadságra.

Az emberek egyébként előszeretettel mondanak rosszat azokra az anyákra, akik nem használják ki a – magyarországi viszonylatban- az említett szabadságra szánt három évet, és hamarabb visszamennek dolgozni. A helyzet az, hogy nemzetközi viszonylatban nagyon ritka az az ország, ahol ilyen sok időt kap a frissen szült anyuka, ami abból következik, hogy ez a hosszú időszak bizony a kárára válik annak a nőnek, akinek a karrier is fontos a család mellett.

Ha úgy döntünk, két év után visszaállunk a munkába, ne gátoljon meg minket más véleménye, és főleg ne engedjük, hogy bűntudatot keltsenek bennünk olyanok, akiknek semmi közük az életünkhöz és a döntéseinkhez (általában ezek a személyek soha nem a szűk családi, baráti körből kerülnek ki, sokkal inkább a szomszédságból, vagy a távoli rokonságból). Ehhez persze kell az, hogy megbízható személyre hagyjuk a gyermekünket. A nagymamák szerencsére alig várják, hogy végre huzamosabb időt tölthessenek az unokáikkal, ám manapság már könnyű megbízható bébiszittert vagy bölcsit is találni. Az egyensúly szintén nagyon fontos munka és gyermeknevelés között. Ha sikerül megtartani az arany középutat, elmondhatjuk magunkról, kiegyensúlyozott, boldog életet élünk.

Print Friendly, PDF & Email
Címkék: