A szülői önfeláldozás – és ami mögötte van

Életmód  No comments

család

A legnagyszerűbb dolgokat sokszor teljes mértékben természetesnek vesszük. Tökéletes példa erre a szülői szeretet. Bizony, a gyerekkorunkban tapasztalt mindmegannyi jót abszolút magától értetődőnek tekintjük, sokszor bele sem gondolva, hogy a szüleink milyen áldozatokat hoztak azért, hogy az arcunkra mosolyt csaljanak. A tapasztalat azt mutatja, az egyes egyének akkor döbbennek rá a szülői önfeláldozás hatalmas volumenére, amikor maguk is szülővé válnak. Abban az esetben pedig, ha jó példát láttunk magunk előtt, érthető, hogy igyekszünk ezeknek a követendőnek tartott ideáknak és nevelési szemléletnek megfelelni.

Mi jelen cikkünkben megpróbáltuk összeszedni azokat a hatalmas áldozatokat, amelyet a nevelőink azért hoztak, hogy mi azzá az értékes emberré válhassunk, akik ma vagyunk. Kezdjük azonnal az egyik legprózaibb, mégis legnagyobb kaliberű áldozattal: az alvás totális elhanyagolásával. Igen, igen, mindnyájan töltöttünk már el könyvek fölé görnyedve átvirrasztott éjszakákat, amikor egy-egy nehezebb vizsgára készültünk fel, így tudjuk, a jelenség kellemetlen, de korántsem végzetes.

Igenám, de a szüleink nem csupán egy-két napig nem aludtak a mi kedvünkért, hanem évekig! Egyébként is, a kisbaba érkezése minden esetben felkavarja az állóvizet, totálisan megbolygatva az addig működő dolgokat, folyamatokat. Bár sokan mondják, erre fel lehet készülni, az igazság az, hogy sajnos nem. Jó hír azonban, hogy a nehezebb időszakok után mindig kisüt a nap, csupán türelemmel kell várnunk. Ugyanez igaz az alváshiányra is: amint a gyerkőcünk cseperedik, elmaradnak az éjszakai felkelések és etetések, mi pedig végre kipihenhetjük magunkat. Az igazán jó szülőknek az első helyen mindig a gyermeke egészsége és boldogsága áll. Ennek érdekében mindent elkövetnek, olyan akadályokat áthidalva, amire talán gyermek nélkül képtelenek lettek volna.

Sok esetben az anyák és az apák maguktól vonják meg a falatot –szó szerint- csak azért, hogy a szeretett csemetéjüknek mindene meglegyen. A társasági élet teljes elhanyagolása, a kedvenc szabadidős tevékenység teljes mellőzése- ez is a jó szülők jellemzői. A szüleink mindent feladva álltak mellettünk, amíg felcseperedtünk, virrasztva a betegágyunk mellett, triplán örülve a sikereinknek, illetve sírva a kudarcaink felett. A magánéletet is sutba vágva szolgálták ki minden igényünket, kikövezve azt az utat, amire fiatal felnőttként ráléphettünk. Kedves olvasó! Tegye a szívére a kezét, és vallja meg: hol lenne most, ha annak idején az a bizonyos személy, személyek nem támogatták volna? A szüleinket épp ezért kell tisztelni és szeretni, s ha már sajnos nincsenek velünk, örök emléket állítani annak a jóságnak, amit tőlük kaptunk.

Print Friendly, PDF & Email
Címkék: