A szerelem különféle típusai

Életmód  No comments

család

Ó, az a varázslatos pillanat, amikor ránézünk a másikra, és tudjuk –érezzük minden sejtünkkel-, hogy az előttünk álló személlyel akarjuk leélni az egész életünket. A szerelem érzése elképesztő, kortól és nemtől függetlenül varázslatos, megfoghatatlan lehetőség, amiről még a brit tudósok sem tudják bebizonyítani, hogy csupán a kémiai anyagok és hormonok játéka lenne. Azt, hogy mi is a szóban forgó jelenség, sokan és sokféleképpen próbálták már meghatározni, több-kevesebb sikerrel. A 80’-as évek Amerikájában egy népszerű pszichológus, úgynevezett R. Sternberg hét olyan típusát határozta meg a szerelemnek, amihez napjainkban is szívesen nyúlnak vissza azok a személyek, akik az említett ritka és különleges érzés mikéntjeit és hogyanjait boncolgatják. Azzal mindenki tisztában van, hogy az egymással töltött hosszú évek sodrában, a hétköznapi megpróbáltatások és az unalmasabb periódusok során a szerelem rengeteg változáson megy keresztül.

Bátran kijelenthetjük, hogy a legtöbb működő kapcsolat annak idején a fellobbanó szerelemből keletkezett, azaz abból az időszakból, amikor a kölcsönös vonzerőn kívül szinte semmi sem kötötte össze a feleket. Ebben a gyönyörű, izgalmas időszakban a felek nem tudják, mire számíthatnak a másiktól, sőt, azzal sincsenek tisztában, van-e egyáltalán bármilyen közös a világszemléletükben, a vágyaikban, a terveikben és az érdeklődésükben. Ha kiderül, hogy nincs, a vonzás és a pezsgés hamar megszűnik, így nem jön létre semmi komoly vagy életre szóló. Abban az esetben viszont, ha megvannak a közös pontok – hasonló hobbi, hasonló világnézet- nemcsak a másik külseje, de belső értéke is megragadja az érdeklődésünket, ami megfelelő táptalajt nyújt a gyümölcsöző, komoly és hosszú távú kapcsoltnak.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy azok a párok, ahol a felek hasonló „rugóra járnak”, szinte biztos, hogy együtt maradnak az életük végéig. Létezik az úgynevezett kihűlt szerelem is, amelynek már az elnevezése is sokat sejtet: olyan kapcsolatról van jelen esetben szó, ahol a szenvedély és az elsöprő vágy elmúlásával semmi nem volt jelen a viszonyban, ami indokolttá tett volna az együttélést. Sokan élnek egymással vak-szerelemben. Mi is a vak-szerelem egészen pontosan? A kapcsolatok ilyen jellegű alakulása korántsem szerencsés, ugyanis a feleket a tradíciók tisztelete, a fránya megszokás és a beletörődés tartja csupán össze- talán egy egész életen keresztül is, ha eléggé makacsul ragaszkodunk a szóban forgó megszokásokhoz.

A szerelem ötödik típusa a romantikus szerelem. A jelenség elnevezése nagyban hasonlít a romantikus ponyva megszokott felállásához: a felek egy idejéig szenvedéllyel, mélyen szeretik egymást, de igazi elköteleződést nem éreznek a másik iránt, hamar „más virágra szállnak”. A társas-szerelem ezzel ellentétben olyan, mint két barát intim együttléte az örökkévalóságig. A barátok, azaz a házastársak osztoznak a gondolataikban, minden megosztanak a másikkal, mély és bensőséges a kapcsolatuk, de szenvedélymentes. Van-e egyáltalán olyan szerelem, ami tökéletes? Ahol barátok, szeretők, szerelmesek vagyunk egy életen keresztül? A jó hír az, hogy igen, bár az ilyen jellegű kapcsolatok nagyon ritkák. Ezt hívjuk beteljesült, vagy örök szerelemnek – ha pedig elég szerencsések vagyunk, mi is megtapasztalhatjuk az életünk során ezt a csodát.

Print Friendly, PDF & Email
Címkék: